Noha időről-időre más technikákkal is megpróbálkozik, mindig újra visszatér kedvencéhez, a pasztellkrétához, mint ahogyan a témát illetően is, rövid kitérőket követően ismét a természet, ezen a belül a gyors sodrású folyók, vadvizek felszínét elárasztó, égi fényességhez.
A Duna mellett, Újvidéken nőtt fel, innen ered a vizek és a természet iránti csillapíthatatlan vonzalma. Már gyermekkorában is szívesen rajzolt, ha ceruza és színes került a kezébe, több rajzversenyt is megnyert, mégsem ezen a vonalon tanult tovább. Kereskedelmet végzett, majd kreativitását egy dekoratőri tanfolyam elvégzését követően, a helyi színházban kamatoztatta, díszletbeszerzőként dolgozott. Szabadidejében viszont egyre többet festett, és – bekapcsolódva a vajdasági székváros pezsgő művészeti életébe – számos csoportos kiállításon vett részt. Németországban, Franciaországban és Svédországban tett művészeti tanulmányi utakat, autodidaktaként fejlesztette tudását, technikáit. Életének egyik fontos, visszatérő állomása volt az Adriai-tenger, ahol gyakran „átfestette” a nyári hónapokat. Eladott alkotásaiból fedezte ott tartózkodását.
Témája leggyakrabban a természet, a teremtett világ. Pannon tájak, fenyvesek és hegyvonulatok, folyók, vizek, délalföldi berkek nádasai, az ébredő tavaszi vizek, feléledő holtágak, bácskai utcák. Ahogyan egy kiállításának megnyitóján fogalmazott a kritikus: „szakadatlanul a valós fényen túl rejtőző egyetemest, az embernek a megfoghatatlan teljesség utáni vágyát, a szellem világosságát a lélek által kivetített fénytöréseket kutatta” – tegyük hozzá, akkoriban inkább ösztönösen, mint tudatosan.
A folyók továbbra is a kedvencei, de pár évvel ezelőtti tengeri nyaralások emlékei is elevenen élnek benne, s olykor a rajzlapokon is megmutatkoznak.
A galériában látható képek megvásárolhatók személyesen!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés